Elhatároztam, hogy most már elég nagy, talán birja a 200 km-t autóval, megyünk a dédihez. Anyu és Apu jöttek velünk. Ez így jó volt, mert én vezethettem, apu ült mellettem, anyu meg elszórakoztatta, amig el nem aludt. A kicsilány ugyanis szinte végigaludta az utat. Kaposváron, az apai dédinél voltunk, aki 94 éves, és már nem mozdul ki otthonról. Vittem videót is, "forgattam" is egy keveset, csak hogy legyen neki emlékbe. Sajnos amikor odaadtuk volt némi sírás, hiába szórakoztattuk a mama feje felett. Érdekes, hogy sok először látott emberre mosolyog a dédire meg nem. Ki érti ezt?
Összességében véve másfél órát voltunk ott, megígértem, hogy karácsonyig még megyünk.
Visszafelé elaludt, de sokszor ébredt, ilyenkor köhögött, tüsszögött, sőt estére lázas 37.3
is lett. Este a tápszerbe beleöntöttem fél calcimuscot, 8 csepp cebiont, és a fenekébe is kapott egy germicid C-t láz ellen, orrszívással is próbálkoztam, nasivint is csepegtettünk.
Szegénykém teljesen odavan.
Éjjel 3-szor ébredt. Szinte biztos, hogy pénteken a nővére adta át neki a trutyit, akit úgy engedtek le, hogy "meggyógyult". Felelőtlen döntés volt. Nem is kicsit. Nem is hagytam szó nélkül, fel is hívtam anyukáját, és nem rakta kirakatba amit mondtam. NEm értette a mondandót. Szerinte nem hibázott.
Lehet hogy a mondandóm stílusával volt némi gond, de talán megbocsátható, hiszen egy 6 hónapos gyereket védtem, akire csak úgy tudok vigyázni, ha elzárom a fertőző betegektől, amíg tehetem.
Persze felhívta apát, aki nekem adott igazat, kivéve egy mondatot, amiben azt mondtam, hogy "addig nem jöhet ide a nagyobbik lány, amíg nem gyógyult meg". Szerinte ez elég csúnya volt, még ha a tartalom jogos is, a forma nem...
