2012.02.11.
Ebéd előtt kérem: "Sacikám légyszíves rakd el a puzzle-t mert szeretnék ebédelni."
válasz: "Anya ez nem helyes egy gyereket a játéktól elzavarni! "
(Hoppácska és még nincs 4 éves....)
és egy másik szintén ma:
"Anya nagyon nyálas belül a szám, ezért nem várta meg, amíg elszopogatom a cukrot, hanem lenyelte egészben. Ő egyedül!" :-))))))))
ennyit a torokfájás elleni cukorkáról...
Saci gyerekszáj fürdés közben:
Saci: Potata, potata, potata
Én: Saci ez mit jelent?
S:Cica, cica
É: és milyen nyelven?
...S: jó nagyra kinyújtotta a nyelvét :-)))))))))))))))
Ma különösen ingerültek voltunk mindketten. Kész mizéria volt sikoltozós hisztivel a lefektetés. Mindenre "nem" volt a válasz, ha ráhagytam, "de" és sikított. A fene se tudja mi volt. De ilyen húzós még sosem volt.
Otthagytam az ágyában, csendben lefeküdt. Én lejöttem. 10 perc múlva nem bírtam. Vissza kellett mennem hozzá, hogy kibéküljünk. Még ébren volt. MEgölelgettük egymást, kaptam nagy puszikat, megbeszéltük, hgoy szent a béke, és hogy nem jó veszekedni. És megpróbáljuk elkerülni, mindketten. Mostantól ha mégis vita van, megbeszéljük.
Mert haraggal lefeküdni nem jó.
Mindennél jobban szeretem, és szabályosan belebetegszem minden kiabálásba. De inkább kiabálok, mint megüssem. Abba még jobban belebetegszem ha oda kell ccsapnom a fenekére, vagy kezére.
Tegnap fordult elő először, hogy nem aludtunk otthon a megszokott környezetben Sacival.
Próbáltam tompítani a megszokottság hiányát azzal, hogy a "szükséges" alvókákat, a megszokott takarót, párnát vittük magunkkal.
Talán a szilveszter varázsa, talán más miatt, de Sacikám éjfélig pörgött, mintha felhúzták volna. A pezsgőnyitás előtt valamivel kidőlt, így aludni vittük. Aludni nem tudott egyrészt mert túlpörögte magát, másrészt a durrogtatásoktól, amik 10-től egészen hajnali egyig tartottak. Végül a gyerekágyat lecserélte igazi nagyágyra, kierőszakolta, hogy én is aludni térjek, így hajnali egykor mindketten ágyban voltunk. Hallgattuk még a pukkanásokat, néztük a falon az elsuhanó autók visszaverődő fényét, míg végül kidőltünk mindketten.
Reggel én már keltem volna 8-kor, de tudtam ha felkelek, ő is ébred, és hagytam, hadd aludjon még egy kicsit. 9-kor aztán felpattant és szólt nekem: "édesanya kelj fel". Eljött hát az idő...
Üres pelenkával, igazi nagy wc-re üléssel folytattuk, rendbeszedtük magunkat, majd reggelizni indultunk. a pörgés utána is folytatódott egészen ebédig.
Délután 3 után értünk haza, most épp alszik. Megterhelő volt azért ez neki szerintem, de nagyon élvezte is ugyanakkor.
Az biztosan nagy élmény volt, hgoy nem otthon aludtunk, és az is hogy nagy ágyban tettük ezt. Szavaiból egyértelműen az jött le, hogy szeretné megismételni :-))))
Részemről semmi akadálya.
Majd elfeledtem. 2 napja azt hittem megzabálom. Nővére megkérdezte tőle, hogy "ki a legjobb barátod?" és Saca azt mondta, hogy "az Anya". Nem is gondoltam, hogy engem fog megnevezni, és könnyekig meghatódtam. Szeretném, ha ez így is maradna és nem rontanám el az évek során. A feladat adott...
-10 fokban vágtunk neki az alvás utáni sétának este 6-kor. A biztonság kedvéért, és mert hideg van, valamint nagy sétára készültünk adtam rá egy pelenkát.
1 óra hegyen-völgyön át zajló séta után leült vacsorázni. Egyszercsak felugrott, "anya Saca levesz pelust", majd kérte a bilit, és elvégezte a dolgát.
Azt hiszem ez már valóban a szobatisztaság közeli állapot. Már a múltkor is nagyon ügyes volt, amikor közel 8 órán át volt száraz a pelenka, miközben jöttünk mentünk a karácsonyi vásárlás jegyében.
Azért próbálkozott közben, azzal, hogy "anya nem öreg, vegye fel Sacát", de amikor nem engedtem a "terrornak" nem próbálkozott és végül szépen végigsétálta az utat hazáig.
Ilyenkor döbbenek rá, hogy milyen gyorsan elmúlt ez a 2,5 év. Milyen nagylány már...
Az idei Szentestét anyukáméknál töltöttük, oda jött a Jézuska is. A vacsoránál sokan ültünk az asztalnál, Zsuzsa mama, Papa, Dédi, Attila, Gabi, Anya és Saca.
Alig bírta kivárni, amíg véget ér a vacsora és ajándékokat bonthat. A halászlé nagyon bejött neki - anyja lánya - a rántotthal kevésbé, de szerencsére a Papa készült némi pulykahússal is, így a helyzet meg volt metve.
Természetesen Saci minden ajándéka külön csomagban érkezett. Amikor a sajátjait kibontotta, nem adta fel, mindenkivel kibontatta a sajátját is, kíváncsi volt másoknak mit hozott a Jézuska.
Saci legsikeresebb ajándéka a GYÖNGYFŰZŐ készletek. 2. helyen áll a micimackós Puzzle és a mesekönyvek, a memóriakártya.
Este 9 tájt értünk haza, és gyorsan az ágy felé vettük az irányt. Márnap reggel jött apája és nővére.
A tőlük kapott dvd nem nagyon nyerte el tetszését, az óriási kutyával még barátkozik, hol rövidebb, hol hosszabb ideig lovagol a hátán. De inkább "fetrengeni" használja, nem igazán játékként fogja fel, inkább egyfajta fekvőhelyként szolgál a puha-pihe kutyus.
A gyöngyök viszont nélkülözhetetlenek, bárhova megyünk, az egyik félét mindig magunkkal kell vinni, a Gabiéktól kapott Zsiráffal együtt.
A pelenkátlanságért kapott Tigris sem favorit egyelőre, de már pedzegeti, hogy alvóka lesz belőle. Igy teljessé vált a Micimackó készlet.
25-26-27-28-29-30-án is minden nap a Mamáéknál ebédeltünk. Szinte csak aludni jártunk haza. Délelőtt kezdődik a menet és majdnem estig tart. Akkor érünk haza. Nagyon szeret menni.
"Saca már megint öltözik!"
Anya: Miért? Baj?
"Saca csak viccel, megy Zsuzsa mamához :-)"
Ezalatt a pár nap alatt, egyre közelebb került Danihoz, az újfundlandihoz. Már nem fél annyira a hatalmas kutyától, sőt már meg is simogatta. A nagy Daniló meg, úgy örül ennek, hgoy majd fellöki, ezért nagoyn kell figyelni rájuk. De a kocka el van vetve. Saci legalább annyira macskás, mint kutyás, bár egyelőre a macskák viszik a prímet.
Összességében véve, nagyon jó kis karácsonyunk volt. És ami a legfontosabb, hosszú évek óta az első, amikor nem volt nemhogy vita, de még egy hangos szó sem.
Ennek igazán örülök.
Ma elmentünk Pestre, és bár biztonságból ráadtam egy pelust, megígérte szól, ha kell. Egész nap nem szólt és az én naaaagy és okos lányom, ma du.1-től este 8:30 ig száraz pelussal tért haza. Megdícsértem és csak úgy ragyogott :-) Büszke is vagyok rá :-)
Az én okos kislányom felhívott magához álmából riadva, hogy neki most sürgősen bilizni kell, és telerakta minden jóval. Rettenetesen büszke vagyok rá. :-) -XII.17
18-án itthon hagytam anyuékkal és amikro hazaértem úúúgy örült nekem. Még a szemem is könnybe lábadt. Pedig be kell valljam jól esett, hogy egy kicsit nélküle mehettem el. Annál jobb volt a hazatérés.
Persze a hazaérkezéskor óvatosan hordtam be a csomagokat, mert bizonyos dolgok nem kerülhettek be akkor, hiszen Saci imád kipakolni a szatyrokból.
Hálás vagyok a sorsnak hogy egy ilyen kinccsel ajándékozott meg, köszönöm, hogy én lehetek az anyukája. És igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni, hgoy ő is így gondolja ezt majd felnőttként is.
És eljő a reggel. A tegnapi történések után izgultam, hogy ne bújjon ki éjjel a hálózsákból és ne térjen vissza a "puncifájás".
Az én gyönyörű kislányom reggel, miután "édesanya gyere fel" szokásos hívószóval magához szólított büszkén mutatta, hogy a zokni is rajta van, sőt a hálózsákot sem nyitotta ki és "anya tiszta a pelus" felkiáltással üdvözölt. És valóban! Se pisi, se kaki nem volt benne. Nagy előrelépés ez, hiszen eddig csak 1-1 délutáni alvást után volt tiszta a pelenka. De az sem mindig.
Kérdésem, hgoy fáj-e még, szerencsére nemleges választ adott, délelőtt meg a bilibe végezte a dolgát, mint rendesen.
A szokásos vasárnapi programunk következett, ebéd a nagymamánál. Onnan fél 4-kor indultunk haza, és mivel láttam, hogy havaseső esik, felajánlottam, hogy a nagybátyámat, és a dédit majd mi hazavisszük, ne a nagymamáék autózzanak ilyen időben, nekünk meg úgyis haza kell menni, az a 10 km kitérő meg nem számít, legalább megjáratjuk az autót is, nehogy úgy járjak mint tavaly, amikor a sok rövid út miatt, az akkumulátor nemtetszését fejezte ki.
Ahogy 3 km-en belülre kerültünk az otthonunkhoz már hó esett, földöntúli örömet okozva ezzel mindkettőnknek. Mire hazaértünk már fehér lepel borította az utakat és a tegnap óta elolvadt hó helyét.
Ekkor már 4 óra volt, és a hóesés okozta izgalmak hatására már nem akart egy kicsit sem délután aludni. Játszott, tévét nézett, megint játszott, aztán a nővérével beszélt skype-on, majd vacsorázott és jött a fürdés.
Cickafarkfű áztatás után leszűrve, melegítve várta Sacit. 20 perces ülőfürdő után jött a tényleges fürdés. De mielőtt bemászott volna a kádba, kérte a bilit, és igen, ismét belekakilt. Igaz, csak 3 kis bogyót, de a lényeg, hogy ez sem a pelusba ment. 2. napja egy pelus sem fogyott el :-))))))
Mivel már nagyon lefekvéshez készültünk a jutalomcsokit holnapra ígértem neki. Nem tiltakozott.
A hálózsák ellen persze próbált tiltakozni, de meggyőztem, ismét zokniban, hálózsákban tért nyugovóra. A hó nagyon szépen esett, meg is beszéltük, ha holnap elég hó lesz, megyünk szánkózni. Csak reménykedni tudok, hogy az égiek meghallgatják a kérését. :-)))
Már napok óta hozzám hasonlóan hegyezte a fülét az időjárásjelentésre. "Hó, hó, anya Saca szánkó?? Anya es hó? Néni mondta"
Igen, nyugtattam meg, a néni azt mondta, hogy esni fog. Úgy feküdt le tegnap este, hogy megbeszéltük, talán másnapra valóban esni fog a hó. Drágám ahogy lefeküdt, és én otthagytam rá talán 10 percre nekiindult a havazás.
Eleinte ugyna havaseső esett, de gyorsan átváltott én én bőszen rohantam fotózni, hogy ha mégsem maradna meg reggelre, legalább fényképen legyen nyoma, láthassa.
Aztán reggelre mégis megmaradt, és a közel 5-7 centis hó, bár alul már latyakosodott és nehéz volt ezáltal leszórni, felhőtlen örömet okozott neki. Hógolyókat gyártott, az új bakancsában taposta a havat, és lelkesen takarította az autómról a havat. Mert ő segíteni szeretne, és az új lapátunk nagyon nehéz volt neki.
Azért a teraszt a letolás után lelkesen söpörte tisztára a megmaradt latyaktól.
Cirka 1 órát voltunk kint, nagyon élvezte. Aztán a szokásos, ebéd, alvás. Az ébredéskor jött azonban a feketeleves. Sírva ébredt, tiszta pelenkával és azt mondta fáj a puncija. Nagyon panaszos volt. Először azt hittem, csak a bőr fáj neki, bekentem hát és kapott pelust a ruha alá, bár ugye most már hetek óta csak alváshoz használtuk. Gondoltam így jó lesz mert nem kenődik bele a bugyiba a krém, hanem majd a bőre beszívja, mert a pelus ugye nem tapad.
Egész délután nem pisilt se a bilibe, se a pelusba. Közben elmentünk a nagymamához, ott is próbálkozott a drágám, de nem siekrült és panaszkodott továbbra is.
Akkor jött anyutól az ötlet, hgoy nem lehet hogy felfázott? Kicsit konkrétabban rákérdeztünk a puncifájásra, és kiderült, hgoy belül fáj neki, amikor pisilni akar.
Nosza rohanás haza, gyógykönyvet nézni, valami rémlett, hgoy cickafarkfű kéne. Szerencsére volt itthon egy nagy zacskóval. Jól sejtettem a cickafarkfű kellett. Igen ám, de 12 órás áztatás utáni felhasználást javasolt. Ezt is megoldjuk. Gyorsan beáztattam a gyógyfüvet. Majd felmentünk az emeletre, ahol valamivel több, mint 1 órát ült a folyamatosan cserélődő forró vízben, ami hatására elmúlt a fájdalma. Utána gyorsan pizsama, hálózsák, zokni, ágyikó. És jött a mese. Ezzel a betegséggel tudtam csak rávenni a hálózsák használatás. Amivel tavaly nem volt gondunk, idén viszon sehogy sem akarta felvenni.
Azért közben rettenetesen büszke is lettem rá, hiszen fürdés közben szólt, hogy a bilire szeretne ülni. Na igen és itt jött a meglepetés, belekakilt a bilibe. Meg is kapta a jutalomcsokiját. Majd újra fogmosás következett.
Nem vonok le belőle messzemenő következtetést, ez még ugye korántsem jelenti azt, hogy a következő is a bilibe kerül, de azért jól megdícsértem, megjutalmaztam.
A többit meglátjuk. Már így is jelentősen csökkent a pelenkafelhasználásunk, ami jelen heéyzetünkben igencsak nagy anyagi könnyebbséget jelent.
Holnap jön az ülőfürdő remélem a fájdalma sem tér vissza.
Most békésen alszik, és ez a lényeg.
Egy kedves anyukatársnál olvastam régen, - akinek a lánya csak 3 hónappal idősebb Sacánál, és akivel együtt izgultuk végig a terhességünket, az index, egyik erre hivatott topikjában - ő az: papasmamas.nolblog.hu/page/2/, hogy egy kolléganője tapasztalatai alapján egyszer ő is megkérdezte a kislányát, emlékszik-e még a pocakjában történtekre, hogy mit csinált ott?
Ugyanis állítólag a gyerekek ilyen pici korukban még emlékeznek rá.
Gondoltam ma egyet és próbát tettem. Mivel szinte mindig együtt fürdök vele, ha tehetem, és ez remek alkalom a beszélgetésre, megkérdeztem.
Én: Saca emlékszel mit csináltál a pocakomban?
Saci: Igen. Úszkáltam.
É: És még?
S: Csobbantam :-)
É: És hol jobb? Bent vagy kint?
S: Kint.
É: Miért?
S: Mert itt kint jön a cica a Saci szobájába, itt lehet táncolni, és összebújni anyával.
- és odabújt hozzám. Erre nemigen tudtam mit mondani :-)
Persze ez a beszélgetés a részéről az ő kis gyereknyelvén hangzott el :-))
Megkezdődött a kérdések kora. Bár még nem számottevő, de nyílik az elméje, és erre újra és újra rá kell csodálkoznom. Az első megjelenés a mesekönyvek kapcsán volt. Az esti mese után mindig "Saca olas" - mondja Ő. Ilyenkor megkapja a mesekönyvet, lapozza elölről hátra és vissza. Időnként megáll egy-egy oldalnál, rábök egy figurára és megkérdezi: "Ki ez?"
Aztán jön a játék fordítottja én mondok neveket és ő megmutatja a mesekönyvben. Jó kis játék. Szeretem, amikor megpróbálja megformázni a neveket, pl. Lumiére-t a gyergyatartót a Szépség és a Szörnyetegből. Ez már elég jól megy neki, de pl. Cogsworth neve már nagyobb fejtörést okoz. Kimondani nem tudja de megmutatja lelkesen.
Az esti rutint mostanában megszakítja a bilizés. Mese után amikor már betakargatom, jóéjt puszi is elcsattan, akkor találja ki, hogy neki most feltétlenül kakilni kell. Persze nincs kaki, legalábbis így volt ez az elmúlt 4 napban, de ilyenkor még 20-30 perccel eltolja az alvást, olvasgat, újságot lapoz miközben bilizik.
Morcos vagyok, mert húzza az időt, és így mindig 9 után fekszik le, akármilyen korán indulunk neki, mindig elodázza az alvást. De ugyanakkor nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen okos és próbálkozik.
Holnaptól azt hiszem már a híradó után felmegyünk, kíváncsi vagyok, hogy fog sikerülni a próba.
Más:
Egy ideig írtam az első szavakat - úgy az első 100-at kb. - egy füzetben annak, be kéne írnom a gépbe, nehogy elvesszen. Aztán ki is kéne nyomtatni, nehogy egy internetes hiba miatt mindenünk eltűnjön. Ez egyre többet jár a fejemben.
Hiszen ezeket visszaidézni később nehéz lesz, az új élmények majd kiszorítják. Nehéz megfogalmazni az érzéseimet. Végtelenül hálás vagyok a sorsnak, és az édesapjának, hogy Ő van nekem. Ő az én kis csodám, aki annyi örömöt szerzett már most és még mennyit fog.
Persze azért már néha fejfájást is okoz, ahogy a dac megjelenik egyre gyakrabban. Ezt valahogy meg kéne tanulnom kezelni. De olyan szeretettel közeledik egy-egy csínytevése után, hogy inkább az marad meg, mint maga a rosszalkodás. Tudom még pici, de egyszersmind néha annyira felnőttként viselkedik, hogy olyankor próbálom neki elmondani, hogy ketten lakunk együtt, rám mindig számíthat, de sokszor akkor segít a legtöbbet, ha szótfogad, és nem csakazértis azt csinálja, amit tiltok.
Ideig óráig működik, de nem is szabad ennél többet várni tőle. Igyekszem úgy intézni az életünket, hogy ne érezze, amikor ingerültebb, vagy csak feszültebb vagyok, de ha nem sikerül akkor is odajön, megszeretget és csak annyit mond " Nincs semmi baj anya", és tényleg, iylenkor úgy érzem hosszú hosszú órákig hogy valóban semmi baj nincs, hiszen itt van nekem Ő, és Én neki. És "mi ketten" megoldjuk, ahogy ketten hámozzuk a zöldséget -egyébként rém murisan néz ki - vagy ketten pisilünk, vagy éppen ketten gyújtunk be a kályhába, teregetünk.
És ha leejt valamit, akkor akárcsak én eldörren egy "basszus", majd felemeli és játszik, pakol tovább.
Még nem tudom, hgoyan fogom neki elmondani, hogy az apa már nem fog velünk lakni többet, egyelőre úgy tudja hogy dolgozik. Mivel eddig is előfordult, hogy napokat nem volt itthon egyelőre úgy tűnik könnyen viseli, nem is nagyon kérdez rá. Elfogadja ha éppen jön és azt is ha hetekig nem látja, nem beszél vele.
Időnként megemlíti, amikor leltárt tart, hgoy ki szereti és ki nem szereti az erőspaprikát, vagy hasonló, de ebben ki is merül.
Már pedzegettem neki, hogy ha mi majd elköltözünk, lesz neki új szobája, új bútora stb. Egyelőre nem kérdez vissza és nem köti le a téma. De nem lehet elég korán kezdeni azt, hogy szoktassam a gondolathoz, hogy a megszokott kis környezetét el kell hagynia hamarosan.
Megyek is mert felébredt és igényt tart rám: "Édesanya gyere fel!!" - szól az ordibátoron át.
No. 1 - 2010. november 11.
Lányom pár napja naplementekor -amikor már látni a Hold sarlóját de még nem világít: "Édesanya ott a Hold, nem ég a lámpája..."
És közben az az édes fejcsóválás, grimasszal... Imádom :-)
No. 2. - 2010. november 16.
Csajom rosszalkodik.
Anya: Saci ne balettozz a sámlin, mert le fogsz esni, mint a múltkor.
Saci: DE!!!
Anya: Saci fogadj szót légyszíves
Saci: NEM
...Anya: Most mit csináljak veled????
Saci: SZERESS ANYA!! :-)))))))))) - és odabújt hozzám
Lehet rá haragudni???
No. 3. - 2010. Karácsonyi ünnepek idején
Terítünk, SAci már nagyon ügyesen rakja fel az evőeszközöket. Mikor úgy tűnik kész vagyunk megkérdezem.
- Saci kész vagyunk? Vagy hiányzik valami még?
Saci gondolkodik, körülnéz, majd megszólal:
"Boj" - azaz bor. :-)))))) - Mi lesz ha az oviban mondja ezt???? :-P
No. 4. - 2011. január
Ebéd anyuéknál. Saci piszkálja az ételt. Papa fogja, elveszi a fröccsöt Saci elől.
Saci: Papa nem elvenni bojt, Saci sífakad. (azaz sírvafakad)
Hát köpni nyelni nem tudtunk...
No. 5. - 2011. január 9.
Hiszti, őrület, egy ideig bírom, cirka 10 perc sikítós hiszti után elszakad a cérnám. Rákiabálok, nem kicsit - Saci odajön hozzám, megsimogat és így szól:
"Édesanya! Elmúlik..." - azt hittem majd megfulladok a nevetéstől... Azóta is, ha eszembe jut. :-))))
No. 6. - 2011. február 17.
A szerdai kezdést szépen folytatta Törpikém. Ugyan a csütörtöki délutáni alvás pelusa nem úszta meg tisztán, de nem is ez volt a cél.
Míg szerdán egyszer teljes garnitúra ruhát kellett cserélni rajta - bugyi, nadrág, zokni -, addig csütörtökön és pénteken minden ruha az volt este, ami reggel.
Végül is azt kell mondjam, hogy 3 nap alatt - Sze-CS-P - 3 délutáni és 3 éjszakai alvást beleértve 4 pelus fogyott, ami jelentős csökkenés.
És hogy mennyire figyelnem kell már nekem is??? Biztos sokan vannak úgy, mint én, hogy az utolsó pillanatban szaladnak a wc-re pisilni, mert belefeledkeznek valamibe.
Ezt mostantól el kell felejtenem. Kicsi lányom, ha én megyek pisilni, rögtön ő is csatlakozik, ami nem is lenne baj, sőt ennek örülök igazán, mert látja hogy ez természetes. Igen ám, de próbálta már valaki mégha a wc-n ül is úgy visszatartani, hogy szinte már fáj, és engedhetnéd, de nem teheted, mert meg kell várni, amíg ő EGYEDÜL odahozza a bilit, EGYEDÜL levetkőzik, papírt tép és ráül????
Néha a kínok kínját - na jó, enyhe túlzással - álltam ki. :-)))) De ahogy leült és hallotta, hogy anyuka már pisil, nem kellett biztatni, rögtön jelezte: "Anya hallod??? Csurog :-)))"
TANULSÁG: HA a gyermeked épp bilire szoktatod, ne centizd ki a saját pisilésed, mert még jól jöhet "A HANG" :-))))))) És nem szorulsz te sem pelusra :-P
Eljött a szombat. Meglátogatott minket Apa - aki másfél hónapja új életet kezdett nélkülünk - és a nővére, akivel augusztus vége óta nem volt személyes kontaktusa - 3-4 skype-os beszélgetést leszámítva -.
És az én lányom nem és nem tudott a bilibe pisilni, hiába ült rá. Majd annyira belefeledkezett a nővérével a játékba, hogy bepisilt. Mire Apukáék elmentek 2-kor és indultunk aludni már magától ült megint a bilire és rendes - cirka másfél decis - mennyiséget produkált.
Aludt 3 órát, száraz pelussal ébredt. NAgyszerű, tehát csak átmeneti zavar volt a mai délelőtt. (Ebbe nem voltam addig biztos, hiszen nyáron már többször próbálkoztam vele, és 2-3 nap bilizés után mindig visszaesés volt és nem is volt hajlandó pelus nélkül lenni.)
Vasárnap reggelre (nov. 14.) virradóra szinte üres volt a pelus. Ez nagyon jó, akkor lassan megoldódni látszik a másik dilemmám, hogyan lesz ebből pelusmentes alvás, utazás stb.
Délelőtt erre járt Apa és a nővére, hogy a MTelekom által lecserélt eszközöket összehangolja a szgépeimmel, mert már 2,5 napja nem volt net. Saci megint próbálkozott a bilizéssel, megint nem ment neki, de legalább most nem pisilt be :-)))
Vendégségbe készültünk a Zsuzsa Mamáékhoz, ahol ott volt a Dédi, meg a Zümzüm Péterbácsi (méhecskét kapott tőle a majálison, ezért a zümzüm).
Ismét csak felmerült pár kérdés a vendégséggel kapcsolatban.
Adjak rá pelust? - Az útra kéne.
Ott levegyem róla? - Van bili a Mamánál, végül is....
Vagy hagyjam rajta és szól? - Ez is egy megoldás...
Végül úgy alakult, hogy adtam rá és megkértem szóljon, ha kell a bili. És az én gyönyörű szememfénye, olyan ügyes volt, hogy a Mamánál is felavatta a bilit, ő kérte, hogy ráülhessen és TISZTA pelussal jöttünk haza 5-kor. Igenám de lusta anyus - azaz ÉN -nem öltöztette át bugyiba a pelus helyett. Ez azonban nem okozott Sacinak problémát.
EGYEDÜL letolta a nadrágot, kigombolta a bodyt, kihozta a bilit, papírt tépett, levette magáról óvatosan a pelust és mindahányszo ezt megtette pisilt a bilibe. :-)))) Majd jött, hgoy adjam rá vissza a pelust...
Egy szó, mint száz, ma EGY PELENKA SEM FOGYOTT el, talán csak az, amit most éjjelre ráadtam...
NAgyon régóta nem jelentkeztem. Volt azóta jó is rossz is, talán egyszer majd összefoglalom. Most indenesetre a jóról írnék.
NYáron ugyan jópár napig próbálkoztam a biliztetéssel, több-kevesebb sikerrel, de azóta ez feledésbe merült.
A jelenleg használt pelenkatípus-méret viszont olyan drága már, hogy ezt ember nem győzi. 60-70 Ft közötti összegre jön ki darabja. Saci napi 4-6 darab között fogyaszt, és ez nem kevés.
Gondoltam egy merészet, nagyszülői támogatással, és a gumicukor bűvöletét kihasználva belevágtunk ma.
Reggel már "helloKitty"-s bugyival indultunk, és amígy én kivittem a szemetet, ő teljesen egyedül bilizett, bár az eleje becsúszott, és némi öblítést igényelt a ruha, de nagyon ügyes volt.
Ebéd után, lefekvés előtt ismét együtt mentünk pisilni, ki-ki a maga "bilijére" ült. :-) Olyan jól sikerült az időzítés, hgoy a délutáni alvásra ráadott pelenka 3,5 óra alvás után is száraz maradt.
Mit mondjak, rém büszke voltam rá. :-) SAjnos a "másikat" még nem sikerült kicsalogatni... de majd idővel, talán az is megy majd.
Délután többször is próbálkoztunk a bilizéssel, sikertelenül. ESte lefekvés előtt újra próbálkoztunk, és ismét nagyon ügyes volt. Sikerült neki.
Holnap új nap, új próbálkozás. ÚGy tűnik mostanra, már ő is vevő a bilire.
Ehhez mondjuk némi gumicukorra is szükségem van a jutalmazáshoz :-) amit ezúttal a nagypapa biztosított egy zacskónyival.
Megígértem neki , hogy ha karácsonyra szobatiszta lesz, akkor meghozza neki a Jézuska, amit megbeszéltünk :-) Ezzel mindig fel tudom kelteni az érdeklődését... :-)))
2010.aug.14
Ma terveztem megsütni, de a délutáni 3 órás alvása helyett fél óra után üvöltve ébredt, vigasztalhatatlan volt, és inkább életében először levittem a tóra. 3 órát fürödtünk vele, időnként kihoztam megmelegedni, de nem nagyon akart kijönni.... Holnap délelőtt már nekivágunk strandolni, ebéd anyuéknál a tóparti házban, aztán pancsi. Alvás kihagyva asszem... vagy kései lesz.
2010.aug.15 -azaz ma
érdekesen alakult a tegnapi napunk. UGye a vízparton voltunk, délutáni alvás helyett. Mára is ezt terveztem.
ehhez képest Sacit leraktam aludni fél 10-kor felkelt fél 12-kor és zokogott. Vagy 15 percbe került mire végigkérdeztem mindent, hogy mi lehet a baja.
Láza nem volt, rosszat nem álmodott stb. Ellenben éhes volt. Ehhez tudni kell, hgyo 8-kor nem nagyon akart vacsorázni....
Mondtam neki, hogy ok, de ebből rendszert nem csinálunk. Volt még itthon bontva kisebb korából tejbegriz szerű jóéjt gyümölcsös pép vagy mi a szösz, csak viz kell hozzá. Na abból 10 teáskanálnyit benyomott. Kérdeztem szomjas-e, nem. nem
Felvittem, erre zokogás, hogy ő kakaót akar. Mondtam ok, de aztán alvás.
Felvittem a kakaót, nem túlzok 1 kortyot ivott, zokogás... Na akkor rádörrentem, hgoy most akkor vagy szik, vagy alszik és felsoroltam mi mindennel "hülyitett" már aznap este.
És képzeld ez mindig bejön - kop kop kop - lefeküdt aludni. Na azóta alszik.
Most fogom felkelteni, mert menni kell anyuhoz ebédelni :-)
De vessetek a mókusok közé, fél kettőkor feküdtem és én is aludtam 11ig.
Csúnya, párás idő van, kint 28, bent 26 fok, de a benti páratartalom 92 %.... a Kintit nem mértem meg.
Hajnali ötig egy csepp eső sem esett utána aztán jött, még most is vizes a terasz.
Immáron 4. napja szedi az antibiot. Bár hiába adtam a kezdetek óta neki minden adag antibio mellé Normaflore-t, egészen tegnapig iszonyat hasmenése volt. Tegnapra végre normalizálódott és már hőemelkedései sincsenek. Vannak viszont kiütések
Először 2 napja jelent meg pár apró piros pötty a szeméremdombján. Azt hittem pelenkakiütsé, végül is meleg is van.... Múltkori tapasztalat alapján, szórtam rá Nivea hintőport. tegnap estig halványodott, javult. Ezen felbuzdulva estére már neogranormont kentem rá. Na reggelre sokkal sűrűbb, virító piros pöttyök lettek ismét. Ezúttal sokkal több.
Napközben sem javult a helyzet, sőőőőt délutánra már az egész tiszta vörös volt. De tényleg szörnyen nézett ki. Gondoltam, mikor ha nem most, elő a múltkor vett bugyikkal, pelus félre és hajrá. Estére az eredmény 2-szer a szőnyegre sikerült, egyszer apja íróasztala elé, egyszer meg az etetőszékbe pisilt. Szólt a drágám, de már csak akkor, amikor kiszaladt.
Viszont...
Még ha csak egy 2 centiset is, de a bilibe kakilt :-)))))) Rém büszke voltam, vagyok rá.
Szóval a mai napot 4 pisis bugyival zártuk. Hétvégére lesz még cserebugyink pluszban.
Holnap délután megyünk hasi ultrahangra. Dokinéni rendelte múlt héten. Kíváncsi vagoyk, remélem minden rendben lesz.
... muszáj volt.
Július 8-án voltunk az Állatkertben csütörtökön, és hétfőtől volt lázas, kiütéses, hasmenéses beteg. 5 napig adtam neki fenistil cseppeket, calciumot, na és a lázcsillapítás.
Aztán napokig semmi, majd hőemelkedések hol délután, hol este. Majd újabb csendes napok - hasmenés még volt... Múlt szombaton aztán 24-én ebéd előtt olyan fura volt, megnéztem, hát 39,2 °C. Hűtőfürdő, Nurofen szuszpenzió, kúp egyszerre. Így a délutáni alváshoz már 38,5 fokkal futott neki.
Ébredéskor normális, este 38,5 °C. Nem értettem. Utána semmi, egészen 27-éig, keddig. Megint 37,8 °C estére. Reggeli ébredésnél 34,5 °C, ki érti ezt????
Úgy döntött a kupaktanács, hgoy ma doki. Ennyire nem fluktuálhat fog miatt. Mint ma kiderült, alul felül 10-10 foga van, tehát minden örlő kijött. Ez sem lehet ok mostantól.
Szóval a mai dokilátogatás eredménye a következő:
Orrváladék minta - nem folyik az orra, belül van valami sárgás, ami hátrafelé halad - torokváladékminta ezt gyorsan elvittem az ÁNTSZ-be, addig anyuék idejöttek, mert őt leraktam aludni addig.
Most pisigyűjtő zacskó van drágámra ragasztva, oda... a pelus alá, hogy reggelre pisit gyűjtsön, azt reggel rohanvást viszem a laborba Fehérvárra ismét.
Ebből néznek üledéket, vörös és fehérvérsejtet.
Kapott antibiotikumot (SUPRAX szuszpenzió), normaflore-t, calcimusc-ot, plusz szemcseppet (Brulamycin) csepegtetek a nózijába - jobb, mint az orrcsepp.
Doki nénink szerint lehet streptococcus, vagy staphilo már nem emlékszem melyik. A lényeg hgoy valszeg az állatkertben lélegezte be, az állatsimogatónál. Máshol ugyanis ami forráshely lehet nem voltunk. Ez volt 21 napja....
Ez a baci, ez ráadásul produkálhatta a kiütéseket is, amikről az 5. gyerekbetegségre gondoltunk. De ez a baci állítólag a rózsahimlőhöz hasonló kiütést is tud produkálni és nagoyn makacs...
Ráadásul hasi UH-ra is mennünk kell, kaptunk beutalót. Dokibácsit gyorsan felhívtam, keddre kaptam időpontot. Biztos ami biztos. Kontroll.
Hát ez van. LRJudit tapasztalatára alapozva ma a 37,2-es hőemelkedésre a fürdést összevontam egy kisebb hűtőfürdővel a lázcsillapitó helyett, így 36,5 °C-kal ment aludni.
Remélem hamarosan a végére járunk. Ritkán beteg, de akkor aztán belehúz. Mint az anyja :-))))
... úgy tűnik végre megvan mi baja Sacinak. Mégsem a 2 napos lázas vírus volt, hanem nagy valószínűséggel az úgynevezett 5. gyerekbetegség, ugyanis ebéd utánra kiütései is lettek a hasán, hátán. Láza közben már nincs, csak hasmenés.
Védőnéni utasítása: 4-5 napon kersztül napi egy calcimusc ampulla, és 3*8 csepp Fenistil. szükség esetén lázcsillapítás, a többi az immunrendszer dolga.
Remélem hamar elmúlik. Lehet hogy az állatkertben szedtük össze valakitől????
És amit a betegségről találtam:
| az ötödik gyermekbetegség | ||||
|
Gyűlnek a szótárban a szavak, kifejezések (feldolgozás alatt...), de a mai az mindent visz. Apa elutazott 2 napra az Adriára. És mint minden este most is beszélgettünk a mai napról, a holnapi tervekről Sacival.
Ma ráadásul olyan jó kis idő volt, hogy délelőtt pancsizott a teraszon a Micimackós bébimedencében - sajnos tavaly a nagymedence nem bírta a gőzborotvás tisztítást, mert beragadt a forgófej és így egy nagy lukat hagyott maga után, javíthatatlant... -.
Kivittük magunkkal a bilit is, hogy hátha most, hogy pucérkodunk sikerül hosszú idő után megint belepisilni, netán valami más is. És bár felugrott amikor pisilnie kellett mire felállt és kilépett a medencéből már folyt is, és csak az utolsó pár csepp került a bilibe. Azért a dícséretet bezsebelte tőlem, és megbeszéltük, hogy legközelebb előbb szól. Persze mára ez már elmaradt, mert nemsokkal később kérte a pelust, és persze rögtön bele is pisilt. Sebaj, megpróbálom minél többet pucérkodtatni.
Saci bár elmúlt 2 éves, és nagyon sok szót, hangutánzó szót ismer, nem tud még csak bébinyelven beszélni és bár nem is ragozza a szavakat, így is rak össze mondatokat.
A mai szösszenet:
"Oé csicsi Mami. Lámba Mami víz ojjjjjj" - azaz: "Apa ül a hajón. A lába lóg a vízbe." :-)))
2010. június 8-át írunk. Késő délután, nap ereje gyengülőben. Énya, azaz én elkezdi az esti viráglocsolást kannával. Gyermekem rohan hozzám, hogy őőőőő akarja kinyitni a kerti csapot.
Igen ám, de az a fránya slag, amely kígyó módjára összetekerve hűsöl a járdán, nem figyel és elgáncsolja a kisasszonyt, aki térden csúszik a térkövön a fű széléig.
Semmi könny, semmi sírás, amíg Mami - azaz apa - meg nem jegyzi, hogy "Elestél Sacikám?" Na itt eltörött a mécses. Persze nem az apja hibája, nehogy valaki ezt szűrje le :-)))) Csak ugye, mint minden gyerek, ha aggódunk érte, rögtön túlreagálja, ha nem figyelünk, általában (de csak általában) fene bajuk sincs.
Persze röpke 2 perc hüppögés után az én drága egyszem leánykám odament a kerti csaphoz és tisztára mosta mindkét térdét, majd jött és segített a locsolásban, mint mindig...
Fürdésnél este már fene baja sem volt. Persze után mondta, hogy "FÁ", azaz fáj, és ezt még ma is mondja 2 nap elteltével, de a gyógypuszik megtették hatásukat...
...és ma, 2 naposan már így néz ki:
Délelőtt anyuék jöttek, hozták a tejet, hogy ne mi a nagy zuhéban menjünk. Amikor el akartak menni, nem akarta elengedni anyu kezét. Mindenáron be akart ülni velük az autóba. A nagyszülők gondoltak egy nagyot, és elvitték magukkal. Náluk ebédelt, majd délután fél 2-re hazahozták a délutáni alvásra. Kicsit megcsúsztunk a szokásos altatási idővel, így csak 2-kor került ágyba. És mint ilyenkor szokás, nem 3 órát alszik hanem kevesebbet.
Ennek nem örülök általában, de ez szükséges áldozat, hiszen lassan meg kell szoknia, hogy néha a nagyszülőknél alszik, illetve jövőre az oviban, tehát ez is az átszoktatás részét képezi.
Sokáig nem is aludt, 4-kor már megszólalt az "ordibátor"-on (babafigyelő) a "nyanya, mami, mama, papa, nyau" kommbináció. Valaki jöjjön már értem....
Közben telefonált anyu, hogy jönnek fehérvárról és hoz friss zsemlét apa holnapi útjára szendvicsnek. Be is jöttek, hoztak pár gyerekruhát is. Sacikám persze induláskor megint nem akarta őket elengedni, amikor kézbe vettem, nagy ordibálást csapott, volt hiszti, amit csak el lehet képzelni.
Nem volt mit tenni, a nagyszülők ismét nem tudtak ellenállni az unoka könyörgő tekintetének és úgy döntöttek elviszik magukkal, hogy majd estére hazahozzák.
Meg is érkeztek este fél 8-kor. Kiderült, hogy volt a papával is, meg a mamával is sétálni, majd a papa sütött neki meggylekváros palacsintát, amiből másfelet be is tolt a lelkem :-) Itthon kiegészítésként megivott rá 2 dl meleg tejet, majd ment is lefeküdni.
Anyuék beszámolója szerint nem is emlegetett minket, sem az apját, sem engem. Szóval jól érezte magát, nyuszikákkal játszott, kiscicát simogatott (alig másfél hónapost), nyuszit etetett, szóval izgalmas napja volt.
Azt hiszem nem lesz gond, ha a nagyszülőkkel kell lennie. Legalábbis a mai napot figyelembe véve. :-))))))
És igen, két évbe és egy hónapba tellett, hogy megszülessen a "PAPA" :-))))))
Persze csak halkan, suttogva, nagyon gyengéden mondja, de nagy vigyorral az arcán. Tudja a kisasszony, hogy a nagypapa milyen régóta várt erre...
Természetesen apukámmal madarat lehetett fogatni, és akárcsak én is huszonhatmilliószor visszakérdeztünk és elmondattuk vele. És ő élvezi még mindig, hogy mosolyt csal az arcunkra a papa szóval.
Jó ideje nem született már új szó. De az eddigieket már összegyűjtöttem egy csokorba. Hamarosan összeírom egy táblázatba. Füzetben már megvan :-) És folyamatosan bővítem.
