És eljő a reggel. A tegnapi történések után izgultam, hogy ne bújjon ki éjjel a hálózsákból és ne térjen vissza a "puncifájás".
Az én gyönyörű kislányom reggel, miután "édesanya gyere fel" szokásos hívószóval magához szólított büszkén mutatta, hogy a zokni is rajta van, sőt a hálózsákot sem nyitotta ki és "anya tiszta a pelus" felkiáltással üdvözölt. És valóban! Se pisi, se kaki nem volt benne. Nagy előrelépés ez, hiszen eddig csak 1-1 délutáni alvást után volt tiszta a pelenka. De az sem mindig.
Kérdésem, hgoy fáj-e még, szerencsére nemleges választ adott, délelőtt meg a bilibe végezte a dolgát, mint rendesen.
A szokásos vasárnapi programunk következett, ebéd a nagymamánál. Onnan fél 4-kor indultunk haza, és mivel láttam, hogy havaseső esik, felajánlottam, hogy a nagybátyámat, és a dédit majd mi hazavisszük, ne a nagymamáék autózzanak ilyen időben, nekünk meg úgyis haza kell menni, az a 10 km kitérő meg nem számít, legalább megjáratjuk az autót is, nehogy úgy járjak mint tavaly, amikor a sok rövid út miatt, az akkumulátor nemtetszését fejezte ki.
Ahogy 3 km-en belülre kerültünk az otthonunkhoz már hó esett, földöntúli örömet okozva ezzel mindkettőnknek. Mire hazaértünk már fehér lepel borította az utakat és a tegnap óta elolvadt hó helyét.
Ekkor már 4 óra volt, és a hóesés okozta izgalmak hatására már nem akart egy kicsit sem délután aludni. Játszott, tévét nézett, megint játszott, aztán a nővérével beszélt skype-on, majd vacsorázott és jött a fürdés.
Cickafarkfű áztatás után leszűrve, melegítve várta Sacit. 20 perces ülőfürdő után jött a tényleges fürdés. De mielőtt bemászott volna a kádba, kérte a bilit, és igen, ismét belekakilt. Igaz, csak 3 kis bogyót, de a lényeg, hogy ez sem a pelusba ment. 2. napja egy pelus sem fogyott el :-))))))
Mivel már nagyon lefekvéshez készültünk a jutalomcsokit holnapra ígértem neki. Nem tiltakozott.
A hálózsák ellen persze próbált tiltakozni, de meggyőztem, ismét zokniban, hálózsákban tért nyugovóra. A hó nagyon szépen esett, meg is beszéltük, ha holnap elég hó lesz, megyünk szánkózni. Csak reménykedni tudok, hogy az égiek meghallgatják a kérését. :-)))
