Ma különösen ingerültek voltunk mindketten. Kész mizéria volt sikoltozós hisztivel a lefektetés. Mindenre "nem" volt a válasz, ha ráhagytam, "de" és sikított. A fene se tudja mi volt. De ilyen húzós még sosem volt.
Otthagytam az ágyában, csendben lefeküdt. Én lejöttem. 10 perc múlva nem bírtam. Vissza kellett mennem hozzá, hogy kibéküljünk. Még ébren volt. MEgölelgettük egymást, kaptam nagy puszikat, megbeszéltük, hgoy szent a béke, és hogy nem jó veszekedni. És megpróbáljuk elkerülni, mindketten. Mostantól ha mégis vita van, megbeszéljük.
Mert haraggal lefeküdni nem jó.
Mindennél jobban szeretem, és szabályosan belebetegszem minden kiabálásba. De inkább kiabálok, mint megüssem. Abba még jobban belebetegszem ha oda kell ccsapnom a fenekére, vagy kezére.
