2010. június 8-át írunk. Késő délután, nap ereje gyengülőben. Énya, azaz én elkezdi az esti viráglocsolást kannával. Gyermekem rohan hozzám, hogy őőőőő akarja kinyitni a kerti csapot.
Igen ám, de az a fránya slag, amely kígyó módjára összetekerve hűsöl a járdán, nem figyel és elgáncsolja a kisasszonyt, aki térden csúszik a térkövön a fű széléig.
Semmi könny, semmi sírás, amíg Mami - azaz apa - meg nem jegyzi, hogy "Elestél Sacikám?" Na itt eltörött a mécses. Persze nem az apja hibája, nehogy valaki ezt szűrje le :-)))) Csak ugye, mint minden gyerek, ha aggódunk érte, rögtön túlreagálja, ha nem figyelünk, általában (de csak általában) fene bajuk sincs.
Persze röpke 2 perc hüppögés után az én drága egyszem leánykám odament a kerti csaphoz és tisztára mosta mindkét térdét, majd jött és segített a locsolásban, mint mindig...
Fürdésnél este már fene baja sem volt. Persze után mondta, hogy "FÁ", azaz fáj, és ezt még ma is mondja 2 nap elteltével, de a gyógypuszik megtették hatásukat...
...és ma, 2 naposan már így néz ki:
