... bár még nem magától állt fel. De annyiszor kinyomta magát az ölünkben, miközben a hóna alatt tartjuk, hogy apa tett egy próbát. Beállította a járókába, a kisasszony meg rákapott a keretre, meg is csócsálta. Állt mint a cövek, és nem is akarta elengedni, úgy kellett lefejteni a kezét :-P
Íme a bizonyíték:
És a pápá is megy már. Sokáig mutogattam neki, hogyan is kell, végül is vette az adást, de az integetésből a maga felé fordított nyitogatott tenyér lett, ami inkább "gyere ide", mint pápá. Már nem is erőltettem, majd megy egyszer alapon, amikor egyszer csak a Drágaságunk elkezdett integetni. De jobbra-balra mozgatja a kezét miközben a kezével pápázik. Nagyon ügyes.
Viszont már 3. napja keveset alszik du. Egy-két órát, de többnyire az egy óra környékén mozog. Még nem tudom, mi lehet az oka, de figyelek, hátha megfejtem. ÉS akkor több időm lesz délután a tennivalókra.
És sajnos van szomorúság is a családban. Az apai dédi sajnos nagyon rossz állapotban van. Nem valószínű, hogy megéri a 95. születésnapját február 4-én. Nagyon örülök, hogy nemcsak októberben, hanem még december 29-én is lementünk. Akkor már voltak rémhírek a család többi tagjától, hogy nagyon rosszul van, mert karácsonykor 3,5 liter vizet szívtak le a tüdejéből. És Sacikámat is láthatta. Nagyon dícsérte, hogy milyen ügyesen fog, hogy mennyire figyel. És bár már decemberben nem tudta megtartani a karjaiban, amikor tartottam neki az ölében, akkor elég jól elszórakoztatta a kis dédunokát, aki ezt sok mosollyal és némi gügyögéssel hálálta meg.
Sajnálom, hogy ilyen kevés időt tölthetett együtt a dédijével. De nézzük reálisan a dolgokat, bármily nehéz is megállni sírás nélkül, nincs olyan állapotban, hogy nagyon "jövőről" beszéljünk. TErmészetesen hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem sezretném, de ezt nem mi döntjük el... :-((
