Hogy mi történt nem tudom, front sem volt igazán, de mára virradóra 3-6-ig nem aludt sem ő sem én. Etettem, itattam, ringattam, sétáltam, mindent próbáltam, a végén szopizva aludt el 6-kor. Most sem tudom mi baja lehetett. Persze 7-kor már kukorékolt, így nincs mese, nekem is kelnem kellett...
Mivel apája versenyt rendezett Velencén, és ez volt az utolsó nap, ígéretemhez híven le kellett mennünk, mert mindenki kíváncsi volt Sacira. Előtte gyorsan elmentünk anyumhoz, mert sikerült nagyon nőcis szerkóba öltöztetni őkelmét, és muszáj volt megmutatni :-) Mondanom sem kell nagy sikert aratott ott is, majd később is.
Negyed 1-kor már a tópart felé autóztunk, ahol a parkolás, és babakocsi összeszerelés után megküzdöttünk a partra jutásért. Két lépcsőt, mint lejutási lehetőséget elvetettem, egyik túl keskeny volt, a másik messze volt. A hab a tortán persze az volt, hogy Saci még a kocsiban elaludt a hordozóban, emiatt, azt is vittük a partra a babakocsira pattintva - eredetileg ezt nem terveztem vinni -. Így aztán elég érdekes helyzet előtt álltam, nem tudtam levinni, anélkül hogy felébresszem, végül a kikötő másik felén a füves domboldalon legurultunk :-)
A parton mindenki körberajongta, majd a felállított napernyő alá betolva a babakocsit, body-ig levetkőztetve, kis naptejjel bekenve a lábát, kezét stb. ami kilógott a ruhából, hagytam hadd szemlélődjön, játsszon. Ez volt az első olyan nap amióta csak megszületett, amikor "napon" volt. Nagyon féltem a hófehér bőrét.
Azért a jó levegő meghozta hatását, mire hazaértünk elaludt, és a fürdést, vacsit is éppenhogy csak ébrenlétbe töltöte, majd beájult és aludt reggel 8-ig.
